Gyermek-játék. Bűvös szó ez. Visszaemlékeztek azokra az időkre, amikor ti is játszottatok a kedvenc játékaitokkal? Mágikus jelentőségét csak felnőtt fejjel értjük meg, álomvilágba repítenek kicsi
ként, öreg korunkra pedig egy doboz jut ki nekik lakhelyként egy kietlen, poros padlás sarokban.
Apáknak, anyáknak, nagyanyáknak, nagyapáknak, tanárnak, postásnak, sőt még a kedvenc háziállatodnak is volt játéka kiskorában amivel órákon keresztül játszott, bármennyire meglepő is. Az agresszív adóbehajtónak is volt, sőt még a rendőröknek is. Nem szidni akarom a rend őreit, de némelyik szorongathatná a műanyag puskáját az eredeti helyett. Szebb világ lenne, ha minden diktátor kezében egy zsírkréta világítana, amellyel a sorsukra hagyott emberek szerződését írná alá, további zsírkréták rendelése céljából. Színeznék ők is szebbé a maguk világát. Ha baj történne, a rendőr csak konfettiket lőne ki a fröccsöntött puskából, és a postás is lego-borítékokat hozna villanyszámla helyett.
Gyermekkorunk műanyag mai fejjel = kacatjai, az életre neveltek. Malacpersely a spórolásra, villogó pisztolyunk önvédelemre, babáink gyermeknevelésre, kisautóink autóvezetésre... használjuk ezt a tudást arra amire neveltek minket, de azért álmainkban még mindig játszunk velük, ők csak hiányolnak minket! Naivság azt hinni, hogy felnőttnek ciki "mese-filmet" nézni, a legnagyobb tanulság pedig azokban lakozik... elő a zsírkrétát!
UTOLSÓ KOMMENTEK: