ádííí blog

Hahóó blogom! Nem akartalak elhanyagolni, de elhiheted, hogy ezer más dolgom volt. Megtapasztalhattam, hogy milyen az első sorból tombolni a kedvenc fellépőm szintén kedvenc zenéire. Vízparton élvezni az életet a nyár előestéin. Éreztem még egy kis levertséget, amit hamar kihevertem. Nyárias forróságban, csomagokat cipekedve, majd hűvös szobában olvastam. Kezdtem picit becsavarodni is. Majd tanultam a hibákból. Kedvesem bájos mosolyára ébredni, majd viszonozva tovább szállni. Temérdek teendőket intézni. Szerencsében bízva, majd azt megkapva, örvendeni, és hálát adni, hogy szerencsés ember vagyok. Kezemet összetéve örülni, hogy everything's all right... és imádlak Kína, köszönöm, hogy "eme ételt elém teszed..", tényleg best-buy a hozzám hasonló fiataloknak.

Húzós lesz a következő pár hetecském, de kitartás Ádám, meglesz ennek a gyümölcse.

Picit ihlettel teltebb vagyok, ha a négy fal közé szorulok. Itt ez a csodálatos hónap, nyakamon a vizsgákkal, ennek ellenére boldogsággal tölt el, hogy napokat kell áldoznom a tanulásnak. Jól vagyok kedves virtuális naplóm, úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan szeretném. Tegnap a régi cimbikkel koncerteztünk, egy kis helyi "serrel" megfűszerezve, a hajnali kerékpározás emléke sincs meg már bennem. Ágyamban ébredtem fel, nekem ennyi volt az áhított célom. Áh, de jó volt!  Bár a fejem reggelre nagyon nehéz lett, mintha sokkal több kg lenne a kelleténél. ..és igen, lebuktam, tulajdonképpen ezért nyomom az ágyat. De a tanulás jó hatással van rám, még posztolok is ezzel a hirtelen nagyra nőtt fejemmel. Bár már jobb a helyzet, megnyugtatlak. 

Rendeltem egy újabb gyöngyszemet, eddig jól halad a "minden hónapban egy könyvet kivégzek" projektem. Várom már, hogy a cseresznyefa alatt, kezemben a könyvvel, elrepüljek egy másik dimenzióba, lelkem ott, én meg a hűsítő nektár fogságában. Katarzis!

Barátnőmet már jó pár napja, talán van egy hete is, hogy nyüstölöm a sütési hajalmom kiélése végett. Eddig tudomásul vettem, hogy béna vagyok a konyhaművészetekben, de tulajdonképpen a Raffaello golyók meggyúrása ovis meló lehet, nem hiszem, hogy kifogna rajtam. Habár néha okozok magamnak meglepetéseket. Na majd kiderül.

Veszek egy fürdőt, és tanulgatok tovább. Ennyi voltam mára! 

Napos hétvégét!

Remélem mostanra mindenki megfestette a maga tojásait. Elégedetten nyugtázom az ünnep jelenlétét, bár én "Húsvét hétfőt" titulálom a klasszikus Húsvétnak. Piros színezett tojások, amik a meleg hatására megfestették fehér reklámtáskámat, egyedi mintázatot kölcsönözve annak. A Kinder ala meglepetéses tojások, amik kibontását az egész locsolósdi körút végéig verejtékezve vártam. A jó és a rossz csokinyúl fogalom elkülönülését ezen a jeles ünnepen értettem és éreztem meg. A teasütemények kényszeres rátukmálását a szegény kicsi gyerekre, aki már így is tele van szénsavas üdítők literszámnyi adagjaitól, amit minden háznál kapott.

Mostanra már eléggé elbújt a húsvéti nyulam. Nem is tudom, hol keressem. Azért locsolkodom, igaz már "öregebb" stílusba, nem megyek minden házhoz. Szeretteim így is örülnek, ha láthatnak, pláne, hogy egy impozáns illatú kölnivel jelölöm meg hajukat, ruhájukat ottjártamkor. A versválasztáson sem izgulok, egyszerűen vagy nem mondok semmit se, vagy frappánsan nem mondok semmit se, vagy végső soron a google segít a bajomon. 

Sonka, tojás, franciasali, lassan induljunk locsolkodni.

Kellemes Nyulat!

Kellemes volt átélni a nap erejét, egy kis baráti sörözéssel egybekötve. Maga volt a Mennyország... már amennyire lehet érezni az angyalok jelenlétét a főváros szívében. A válaszom, igen. Ez hiányzott már. Napsütés, meleg, vízpart, na meg a sör és egy pad, ami geometriailag pont úgy helyezkedik el, hogy a napsugarak 100%-át kapja. Ezt szorozd meg a sörösdobozok számával, és osszad el a parkban fellelhető angyalok számával. Megkapod a jókedvfaktoromat. Csak 200 Ft a 10 db tulipán! - hangosan kiabálták a téren. Hogy még egy picit a számmisztika útját járjuk. A meleg mindenkit kicsal az utcákra, parkokba, terekre, ki-ki kihasználva ezt, természetes, hogy áruba bocsájtja a jókedvűen mosolygó emberke a 20 Ft-os tulipánjait. Az évtized akciójáról maradtam le, amint arra jártam, és nem tettem szert ezekre a virágokra. Már bánom.

Azon gondolkozom, hogy picit személyessé varázsolom a blogom, ahelyett, hogy mély posztokat írkálnék (persze, marad azért valamilyen szinten olyan is), de ezenkívül lesz egy kis plussz. Mint magam, mint barátaim, mint ismerőseim, vagy szimplám blogom olvasói számára, jegyzésbe venném napjaimat, heteimet, hónapjaimat. Túl a 100-on, és azon is túl!

Személyesen átélt dolgaim virtuális naplóba iktatását ezennel megkezdem. Szókimondóbban, néha visszafogottabban, megmaradva mély gondolataimnál is, ami a lelkem bugyrait illeti, kap ő is sört, akarom mondani sort, szigorúan amikor kedvem tartja.

Holnap Zen-Aid! (: Voálá, hangolódjunk:

Az előző írásom volt kereken a 100. posztom. Nem gondoltam volna, hogy ezt is megéli a blogom, és az is büszkeséggel tölt el, hogy nem csak apum a legnagyobb rajongóm. :)

Azt se gondoltam, hogy csokievés közben kapok ihletet egy újabb firkálmány megalkotásához, de úgy látszik, ennyi elég volt a "csodához". Érdekes töprengésbe kezdtem, ami mellesleg úgy érett bennem, de most ez a szénhidrát-bomba kiváltotta belőlem a pötyögtetés kényszerét.

Gondolkodtam magamon, barátaimon, családtagjaimon, embereken akik körülvesznek. Tudjátok, nem értek valamit, miért van az, hogy fordított arányosságot mutat a beképzeltség a valós személy énjével. Azt tapasztalom, hogy aki valóban büszke lehetne magára, mert ismerem, és látom, az szinte fejét lehajtva jár. Aki viszont fülét-farkát behúzná inkább, kiemelkedve baktat, mintha minimum egy díjátadóra menne. Persze a falka ösztön a többi társát ezzel a viselkedéssel magával vonzza, és csoportosan terjesztik az "igéjüket", hogy milyen jó kukákat szétrúgni mosolygós fejjel. Sajnos sok ilyen ember van. Kuka amortizáló okj-s képzés helyett ültetnének virágot minden utcasarokra, természetesen azt is mosolyogva, nehogy már csökkenjen az életkedvük. Annyi negatív dolog van a világban, ne legyünk ilyenek! A mosolygós eladó a boltban "Legyen szép napod!" kijelentéssel példa arra, hogy van még remény, bármennyire is azt érezzük, boldogtalan az életünk.

Sokat kell még tanulnom, hogy megértsem az élet dolgait, sokszor még magamat sem értem (legyen ez egy pici önvallomás). Viszont törekszem arra, hogy "valamit" (tudatosan nem írtam, a példa szót...) mutassak akár a blogom olvasóinak, akár a velem együtt élőknek, lévőknek. Én szeretném leélni az életem egyfajta kozmikus szeretetben, és hogy miért írom a blogom? ... mert ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nem csak én kellek. Amit pedig említettem már korábban, ha egy ember gondolkodik el az írásaim elolvasása után, már megérte, immáron túl a századikon is írásra adni a szabad perceimet.

Köszönöm, kedves csokoládé!

Javában tart a tavasz, a szele is árasztja a vizet. A blogról sajnálatosan  pedig az ihletet mosta le. De végtére ez legyen a legnagyobb problémám. A tornacipőmön szerzett piciny lyuk most jobban bosszant.

Embervirág, érdekes párhuzam. Ahogy a természetben is, úgy az embereknél is végbemehetne ez a metamorfózis. Rügyből, kihajtásra "ítélt" virág, gyorsan életnedvek garmadáját szedné magába, pompázna, Virágozna amíg csak lehet. Ekkor érdekes jelenségeket figyelhetnénk meg. Egy végeláthatatlan, elképzelt lián, ami átszőné a főváros utcáit, és mindegyik gyökere egy emberbe csatlakozna, akik szívnák be az élet minden ízét, színét, s így egyre csak hosszabb és hosszabb növényke indulna fejlődésnek. Ez betömné az utcai kátyúkat, mint egy elfedve azokat, a roskadozó házak minden  egyes repedését, amiben szegény sorsra jutott emberek élnek, elérne minden sírhoz, életet lehelve a múlt értékeire, majd amikor mindenhova kiterebélyesedett, hatalmas piros színű tölcsér alakú virágokat hozna, amire rápillantva mindenki elgondolkodna, hogy milyen csodás világban élünk, és milyen csodákat tudunk teremteni.

Mindenesetre a természet így tavasszal azt hiszem, tud valamit, amit Mi még csak sejtünk!

Talán még a cipőmet is befoltozza egyszer ez a különös növény, csak érne már ide úgy igazán!