Fázva tapicskolsz a hóban, járod az utad egymagadban, csak, hogy ebben megmarad a lábnyomod. Akár merre is mész, saját magad útját keresve , megjelölve télen nyomot hagysz egy séta után is. Amikor hátranézel, láthatod is, hogy mennyire egyenes az, vagy olyan mint egy szinusz görbe. Aztán vagy mosolyogsz egyet, vagy legyintve tudomást se veszel erről, mert már annyira megszoktad a életed során.

Egyenesen nem is olyan egyszerű menni, aki szembejön vagy kilép előled, vagy sem. Ha te lépsz ki, neked tér el majd az utad, ha ő lép ki, a tiéd marad egyenes. Szükség van kompromisszumokra, de a jó embereknek elég egy mosoly is mások és a lelke felé is, és egyenes lesz az az út. Aki meg önfejű, annak hiába is teszel bármit, törtetve fellöki a másikat, és még te is leszel a hibás a végén, hogy ezt hogy képzelted. 

Nem csak télen kellene figyelnünk a nyomainkra, nyáron is eshetne a hó egy-két nap, ha paradox is lenne, de felcsillanna sok ember szeme.

...mert amennyire szinte semmis egy ember számára a ropogós hóban hagyott lábnyoma, annyira sem vesz tudomást a megtett útjáról.

Figyelj a lábnyomokra.