Érvelnék a közösség számára oly régóta ismert szociális eltunyulás jelensége ellen.
Ezzel kapcsolatban pár jótanácsot anno a gimnáziumi, később az egyetem első évében, az akkori tesitanárom is szóról-szóra a fülembe rágott, és milyen jól tettem, hogy megfogadtam a prédikációkat. Miről is van szó? M O Z G Á S -ról. .. és annak velejárójáról, az örömről. Személyesen én ezt jelenleg a futással abszolválom. Vizsgaidőszakban itthon több lehetőségem nyílik ehhez, mint a fővárosban. Az is igaz, hogy jobban szeretek a "természetben" futni, mint silány betondzsungelben, ilyenkor is büszkve vagyok, hogy itt születtem ahol. Pirossal kiemeltem a mai távom ezen a csodálos Google Maps képen. Nem haltam bele, mégis eszméletlenül jól éreztem magam a táv megtétele után (cirka 5-6 km) , ami fél órámba "került". Íme:
Pár személyes érv a futás mellett:
- Kevés dolog tudja kikapcsolni ennyire az ember tudatát, mint a futás.
- A táv megtétele után ne lepődj meg, ha büszkébbnek érzed magad.
- Futásnál szemlélni a természetet, fenomenális élmény.
- Kitartás, szorgalom, erő és akarat "játékának" megmérettetése a jó levegőn, kell ennél több?!
Már korábban is poszotoltam a futásról. Nem is lepődöm meg, hogy megint ezt teszem. Jó példát mutatni, felkelteni valakinek a figyelmét, vagy csak megszerettetni veletek a mozgás örömét, célom, és egyben úgy érzem, ha már egy ember veszi fel a futócipőt a posztom lesése után, akkor majd büszkén kihúzom neki a célszalagot a finishben. Önbizalom-tréningnek sem utolsó, mondom halkan az érintetteknek. :)
In a nutshell, fuss csak bátran, meghálálja a fizikumod és a lelked a távokat. Nem elég csak a szellemet karban, (lábban) is kell tartani a dolgaid.
UTOLSÓ KOMMENTEK: