Javában tart a tavasz, a szele is árasztja a vizet. A blogról sajnálatosan pedig az ihletet mosta le. De végtére ez legyen a legnagyobb problémám. A tornacipőmön szerzett piciny lyuk most jobban bosszant.
Embervirág, érdekes
párhuzam. Ahogy a természetben is, úgy az embereknél is végbemehetne ez a metamorfózis. Rügyből, kihajtásra "ítélt" virág, gyorsan életnedvek garmadáját szedné magába, pompázna, Virágozna amíg csak lehet. Ekkor érdekes jelenségeket figyelhetnénk meg. Egy végeláthatatlan, elképzelt lián, ami átszőné a főváros utcáit, és mindegyik gyökere egy emberbe csatlakozna, akik szívnák be az élet minden ízét, színét, s így egyre csak hosszabb és hosszabb növényke indulna fejlődésnek. Ez betömné az utcai kátyúkat, mint egy elfedve azokat, a roskadozó házak minden egyes repedését, amiben szegény sorsra jutott emberek élnek, elérne minden sírhoz, életet lehelve a múlt értékeire, majd amikor mindenhova kiterebélyesedett, hatalmas piros színű tölcsér alakú virágokat hozna, amire rápillantva mindenki elgondolkodna, hogy milyen csodás világban élünk, és milyen csodákat tudunk teremteni.
Mindenesetre a természet így tavasszal azt hiszem, tud valamit, amit Mi még csak sejtünk!
Talán még a cipőmet is befoltozza egyszer ez a különös növény, csak érne már ide úgy igazán!
UTOLSÓ KOMMENTEK: