Szépen indul a nyár, szeszélyes májusból júniusba lépve, folytatódik az esőzés. Tutajra szállva, a megáradt patakon leereszkedni a Dunáig, kikerülni a vízben lebegő palackokat, gallyakat, limlomot, néha nekicsapódva egy homokzsáknak, és így addig menni a talán egyben is maradó hajószerű alkalmatosságommal, amíg esőmentes övetezbe nem sodródom. Kis szürrea
lisztikus álom, ami már természetes, hogy kialakult bennem, a végeláthatatlan viharokban gazdak napok után, napfényt akarok. Csak ennyit kívánok Dévényi bá!
Helyi kis patak dacolva az időjárással, úgy megduzzadt, mint szivacs a kádban, ilyet még nem láttam. Vitt is mindent, amit megtudott ragadni. Kidőlt betonoszlopok, lerombolt kertek, iszonyat volt, amit tegnap láttam. Katasztrófavédelmisek, tűzoltók, helyi önkéntesek tették a homokzsákokat, menteni ami menthető alapon. Edelény-effektus. Ha itthon lettem volna, én is buzgón segítettem volna nekik, ennyit igazán megtehet az ember a lakhelyéért, ha sz@r a helyzet, vagy inkább vízben úszó a főtér.
Felmelegedés várható jövő hét folyamán?!, hát csak jönne már... Ilyenkor ingerültebb is az ember, egye-fene, most ezt jól esett kiposztolni magamból! Bár már jó lenne, ha hétvégére is meleg idő lenne, szétázva pocsolyákban tapicskolva nem élvezetes egyik koncert sem.
UTOLSÓ KOMMENTEK: