Szeptember elseje, minden gyermek borzongva gondol rá, takarót a fejére húzva nem akar róla tudomást venni. Engem már tavaly óta nem érint különösebben ez a dátum, mégis más érzéssel keltem fel ma reggel. Amikor a telefonomra pillanatva szembesültem, hogy itt az ősz, valahol jó volt elmélkedni, hogy nem is olyan rég, még én is kezemben a kakaóscsigával ezen a napon indulhattam az általános suliba, vagy a gimibe (talán ott már pénzt is kaptam, hogy kedvemre válogathassak a tízóraik közül, hogy majd ezt követően ezekkel morzsázzam le a füzetemet, vagy önthessem le a német könyvemet., persze totálisan véletlenül..) Kólát kupak nélkül azóta táskába nem teszek! :)
Nosztalgiázni jól esik, emlékek pedig körülzárják az embert, jók is, rosszak is, akár a sulival, akár valami teljesen mással kapcsolatos. Összeteszem a kezem, hogy ilyen iskolákba tanulhattam, ahol tanultam, és hálás vagyok nekik, hogy most itt vagyok, ahol. Hálám jelül az emlékezetembe örökre bevésem az iskolapadban eltöltött éveket.
A most kezdő nebulóknak meg kitartást, és sok ötöst! Meglesz a gyümölcse a szorgoskodásnak, ha még így, ezen a borongós szeptember elsején nem is hiszik el ezt annyira. :)
UTOLSÓ KOMMENTEK: