Gondoltam, ha apum bele-bele olvasgat a blogomba, legnagyobb kritikusomként egyből kiszúrja majd a hibákat. ...és Igen, keksztekersz -et írtam, most már csak azért se javítom ki az előző posztomban megejtett hibámat... akinek feltünt annak feltünt, apumnak meg, hogy csak azért is tudjon vele húzni egy picikét, kinthagyom ezt a bakit..
Sikeresen cseperedik ki ezen szemeszter teljes harmóniájában Budapesten. Kezdem érezni, vagyis bár érezném, hogy amiket most leadnak, egyszer számon is kérik. De ilyenkor az ember nem hajlandó még érezni, nem is tudja, csak néha megcsapja valami sugallat, de hamar el is illan ez benne. Sokat könnyítenek az emberen a kapcsolatok, a felsőbbéves kapcsolatok, össze teszem a két kezem, hogy ilyen barátaim vannak, akik tényleg támogatnak. PDF-ek, PPT-k és DOC-ok online utaztatásai egyik gépről a másikra, valahogy így tanul ma egy hallgató. Az információ áramlás nagyon fontos, az egyetemi padok meg csak plussz kiadások. Csak KÖLTSÉGHATÉKONYAN hallgass! :D Szerencsésnek vallom magam! Suliról különösebben nincs más regélni valóm, még nincs... nagyon a bevezetés résznél tartunk még, a tárgyalás is messze jár, és amit senki sem vár, a tetőpont itt a befejezésben teljesedik majd ki, eme irodalmi hármas tagolási hibával kifejezve ezt.
Sok a morcos ember, sok a nyűgös, az aki picikét is mosolyog, csak úgy kiviláglik a tömegből. Szeretem az ilyet, néha úgy érzem, én is kiviláglok. De néha a többség ereje rámhúzza ezt a maskarát. Bár mindig olyan bálba lennénk, ahol mindenki kiviláglik. Különösebb gondok nélkül állítom én ezeket, ám de különösebb gondok nélkül is néha morcosak az emberek nem? Hát a fene se tudja...
UTOLSÓ KOMMENTEK: