Belecsapódtunk a foci hónapjába kétségtelenül. Tegnap volt szerencsém megélni, hogy egy nap folyamán nézhettem életemben először a legkisebb és legnagyobb felületen is a világbajnokság első körös csoportmeccseit. Ballagási ceremónia után, pincéhez vonultunk, ott pedig egy iszonyatos pici tv volt, ilyet még nem is láttam... helyből be lehetne ajánlani Fábryhoz egy dizájn centeres forgatásra. De nem ezen van most a hangsúly, hanem azon, hogy amennyire kicsire sikeredett ez a csehszlovák, vagy orosz, "tudom is én milyen masina", olyan nagy volt bennük a drukk a meccs iránt. Kifejezetten az Argentín csapat iránt. A fiúk nem cáfolták meg magukat, nehezen bár, a kezdeti tapogatózásnak a hevében, de kétségkívül megnyerték a meccset Nigéria válogattotjával szemben, és bezsebelhették a három sokat érő pontot. Nagyon boldog voltam! Nyomban a fejem se volt olyan tompa a sok fröccs következtében.
Az este is jó meccsre számíthattunk, barátommal egy helyi pubból vártuk a csodát, de csak angol-humort kaptunk helyette. Engem annyira nem bántott Green hibája, vicces volt, az tény. Potya meg benne van a kalapban. Ennek örömére még kikértük az utolsó sörünket, lenyeltük a maradék pizzát, és már éjfél is volt...
A focit nem szerető emberkéknek meg azt üzenem, hogy nyugodjanak meg, nem fog átalakulni az oldal foci-guru portállá, de hát kétségkívül, hogy most a férfi társadalom 80-90%-na ez tölti ki a mindennapjait...
UTOLSÓ KOMMENTEK: