január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Ha tetszett is? .. akkor lájkolj! :)

Ha pedig meg is osztanád az oldalt, kattanj erre: Add a Facebook-hoz

ELÉRHETŐSÉGEK:

MSN: adamwise@windowslive.com MyVip/iWiW: Varga Ádám (ádííí ; malvin)

UTOLSÓ KOMMENTEK:

LÁTOGATÓK:

Őszi lélekTár

2010.10.19. 21:50 adam_

Olyan érdekes megfigyelni, hogy amikor egyik évszak megy át a másikba, valahogy bennem is változnak a dolgok, amibe nekem beleszólásom nincs. Ezek lehetnek az életem során megszokott cselekvések, amik az évszakhoz kapcsolódnak, de lehetnek emlékek, illatok, ízek, színek... bármi, csak erősen kötődnek ehhez a már fázós őszi napszakokhoz, amiket rövidke életem során átéltem, és amit mindig körforgás szerűen újra át is élek. Szerintem sokan vannak így ezzel, csak egy picit mélyebben bele gondolva el lehet ezzel játszadozni.

Fázom, testem néha didereg, viszont belül tombol minden szervem. Ez néha azért megfélemlít, de egy laza mosollyal kísérve bele szoktam általában törődni. Már annyira megszoktam, hogy néha más van kint, és más van bent. Ha megegyezik ez a két szféra, akkor lehetsz boldog vagy a másik véglet szerint, sajnos néha szomorkás is. Ha meg csak pusztán nem stimmelnek, olyankor érzed magad feszültnek, vívódsz a lelkeddel, az elemekkel, hogy újra valamelyik szinten legyél, akár boldogan, akár nem. Én szeretem a magam határait feszegetni, de úgy érzem néha azért gyáva vagyok, és nem viszem végig a harcot. Elkezdeni pedig olyan könnyű. Viszont most boldog vagyok. Az meg hazudik aki mindig az, olyan nincsen sajnos. Nem is lenne jó, ha mindig boldog lenne valaki, az nem izgalmas. A sokszor szomorkás emberből pedig olyan sok van, nem jó ez így.

Egyik nap amikor mentem az egyetemre, a járdán valami rengeteg sárgás levél volt, pont olyan időszakban jártam arra, amikor még le nem söpörték onnan, az előző este meg nagy szélvihar lehetett. Olyan érdekes volt, egy pillanat volt csupán, ahogy ropogtak a levelek a cipőm alatt, és csak lenézve a sárgaságot láttam... erdőbe képzeltem magam, és olyan megnyugvás töltött el, majd pár lépés után a beton járda végeláthatlatlanul. Itt a kontraszt, agyban és jelenben. Olyan mint amikor felébredsz egy kellemes álomból, valami ilyet éltem át, elgondolkodtató nem?

Köszönöm, az eddigi érdeklődéseket, ezennel már 3000 látogatóval, amit február óta kaptam! Hálám jeléül, több posztra számíthattok majd a jövőben! ;)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adiii.blog.hu/api/trackback/id/tr672384828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása