Hamar sötétedik, hamar sejtelmessé válnak a dolgok, eltünik az élesség, kontúrokba játszik minden. Valami jó is van ebbe a szomorú őszi évszakban, valami mindig mosolyra csalja az arcod. Egy napfényes délután, egy szemet kényeztető őszi táj, levélhullás a komor utcákon, egy élettel megtöltött park, s a szobádba bekúszó napsugár, mind csak neked akar jót.

Amint beköszönt egy hidegebb, szomorkásabb idő, te is lehangolódsz... de bármennyire is kellemetlenek akkor a dolgok, egy üdítő pillanat már ott kopogtat akkor is a fejeden. A megszáradt kenyérből is prézlit lehet varázsolni, kezdeti rosszból, egyszerű és nagyszerű dolog készíthető. Ennyire egyszerű a képlet, csak akarni kell. A gondolatok játéka csak akkor válig valóban játékká, ha játszol is velük.. az eredményt majd magadon tapasztalod. 

Egyre többet foglalkozom ezekkel a lelki összefüggésekkel, érdekel is, meg ha magamat kanyaríthatom ezzel egy jobb útra, örömmel is teszem. Nem regélve azokról sem, akik talán ezek elolvasása után mondják, hogy "hoppá" ez lehetséges, hogy megoldás lehet valamire, valamimre. Azt viszont magán tapasztalhatja az ember, hogy ha sokszor beszél, gondolkozik valamiről, akkor magát befolyásolhatja a jófelé (negatív gondolatokkal persze meg a rossz felé). Ezt is fontos megemlíteni.

Te is újítsd fel magad, ahogyan ősszel a fák is lombkoronát váltanak, vesd le te is a régi "köntösöd", hogy tél végén már te is szívvel-lélekkel egy jobbat és egyre jobbat építhess magadnak, pusztán a gondolataiddal. Hisz még benned is ősz van!