Lelket pezsdítő napfény, olvad a hó, az emberek mintha ilyenkor vidámabbak lennének a szomorkás hétköznapokon is. Csak nézd a járókelők arcát, és te is észreveheted, hogy ha még el-el bújva is, de már mosolyra buzdító tekintetek merednek rád. Csak mosolyogj vissza te is!
Múlik a tél, és jő a tavasz.
És csíráznak mind a magvak,
És zöldül kinn a fű,
És rüggyel szórja teli mindenütt a fákat
A tavasz.
És millió virágot dalol a rétre a nap,
És a madarak, a madarak,
Jaj de csivitelnek! Hogy csacsognak!
Kikelet! Kikelet! Kikelet!
Pezseg az élet! Pezsdül a föld! Pezsdülj világ! Pezsdülj! Pezsdülj!
Hú de megmámorosodtam!Laár András
UTOLSÓ KOMMENTEK: