Elég sok cél kavarog előttem, amiket meg szeretnék valósítani! Ma "tanulmányi úton", egy hivatalban voltunk, elég sok dolgot meséltek az ott dolgozók a saját munkaterületükről, megtapasztaltam a körülményeket is, tetszett. Lelkesen dolgoztak, örömmel mondták el, hogy mivel is foglalkoznak. Minden szakmának megvan a szépsége, ha már ott van valaki a pozicióban, akkor jön rá erre igazán, és akkor is értékeli valóban a múltat, a fáradozását. Én is érezni szeretném, hogy ott vagyok valahol, dolgozom, csinálom azt, amit szeretek is csinálni, de addig még jópár téglát felkell tennem a falra, hogy fel is tudjak arra majd mászni. De jó "kőműves" szeretnék lenni, aki nem hibázik az elemek összeillesztésénél vagy ha hibázik is, korrigálja hamarosan azt és újra kapcsolódnak az elemek masszívan... Törhetetlenül!
Picit klisés, közhelyes ez a poszt, de szerintem jó lenne, ha sok ember így gondolná ezt, és akkor talán másképp tekintenénk a dolgozó emberre is a mai világban!
UTOLSÓ KOMMENTEK: