Sarokban halmozódó PET palackok, hűtőben érlelődő keksztekersz, behatárolhatatlan szagú zoknik a szekrényben... csak egy pár dolog, ami jelzi, kollégiumban tetszik lenni. A poszt címével ellentétben pedig Budán (de hogy kötelezvén rímes mivoltát is kiemeljük az írásnak).
Nagyon sokszor gondolhatsz arra, hogy hiányzik az otthonod, a lakhelyed, de néha felmerülhet benned, hogy ugyan, eleget ültem a szülői óvó falak között, vágyodjunk már el egy picikét más utakra. Elmész, aztán megszokod ezt az új környezetet is, sőt, meg is szereted, és már ezt tekinted egy idő után otthonnak. Ha definició szerint csalóka is ez az állítás, attól te még érezheted igaznak.
Tetszik ez a környék, kétségkívül Törökbálintnak is megvolt a varázsa, oda is sok szép emlék fűz, de ez valahogy más. Somogyi Imre ala carte... ;].
Szóval most itt munkálkodom, hallgatok mint a sír, és borász szobatársam horkolására fejezem be az utolsó mondatotokat is. Aki meg teheti akarjon egyetemista lenni kollégiumi párosítással, a belépést a nagybetűs életbe majd meghálálják a klassz emlékek. :)
UTOLSÓ KOMMENTEK: