Egy ébredés, egy látomás, egy terv csupán, mi élettel tölti meg a teret
mit ér így, ha nincs egy kedv, egy hangulat, mi meghozzá a várt csodát
magam vagyok, egymagamba nézem a falat, mi szembeötlő társaság
pusztába kiáltott szó, mi megfogant most, mi oly csendes halovány.
De szebb lesz majd és jön egy jobb, csillogó ékes világ
a kedv hozzá meg rossz után mindenképp dukál,
várom várom a tettet, mi megérint s megkomponál
mert a domb se lejt mindig, még ha lefelé úgy tűnik, hogy ingovány.
UTOLSÓ KOMMENTEK: