Mikor süt ki a Nap?
Amikor te kéred? Amikor más kéri? Amikor kedve van? Amikor úgy ítéli?
Egy feletébb biztos, nem süt véletlenül. Most miért filozófálom megint túl ezt? Nézz csak ki az ablakodon, és megtudod. A téli napsütés számomra olyan ellentétes érzéseket kelt. Mintha vállon veregetné az embert, mint amikor az apa dícséri a fiát, vagy tanár a diákot. A Nap is dícsér. Dícséri a környezetet, benne téged. Jól teszed amit teszel, jól tetted amit tettél. Ha tudna beszélni, talán ezt is hozzátenné. Nem egyfajta önámítási szándékkal fogalmazom ezeket a sorokat, csak sok építőelemként, az élet apró örömeihez ez is hozzá tartozik. Ha te ezt nem így látod, szedd le a napszemüveget a lelkedről.
Felvillannak bennem azok a momentumok, amikor az ember kint, fagyoskodva várja a tömegközlekedés egyik vívmányát. Nem érzed kezed, lábad, hazakívánkozol már teljes erőbedobással. Aztán gondolatban eljátszol magaddal. Elképzeled, hogy süt a Nap, rád süt, és mintha azon nyomban az ereidbe buzgóbban kezdeni járni a vér, már nem is fázol annyira. Placebo hatását átélve, miközben melletted meg még el is megy az a busz, amit annyira vártál, és te csak a következővel mész el. Ha rád is szólnak, hogy itt a buszod, így felelsz: " - Épp napfürdőzőm - De télen?! - Igen, tudod télen is süt a Nap! " és büszke ragyogó tekintettel odébb állsz, mintha valami egetrengető igazságot mondtál volna.
Te most már tudod, hogy neked mikor süt ki a Nap?
De egyet ne felejts el, télen is süt!
UTOLSÓ KOMMENTEK: