ádííí blog

Mennyivel tisztább egy gyermek mint egy felnőtt, mennyivel jobban lehet szeretni, "babusgatni" mint felnőtt társát. Jó volt még akkor, amikor az embernek mindenről csak elképzelései voltak, mindenről képzelgett csak, és várta, hogy ezeket saját bőrén is tapasztalhassa a későbbiekben. Majd ahogy felnőtt, rájött, hogy már elveszett az a varázs, amit a várakozással teli cseperedő éveiben oly magával ragadónak vélt. Sok dolgot jó várni, várni rá amíg az el nem jön, mert ha már egyszer beköszöntött más lesz. Azután is maradhat csodás, de ott meg már más kritériumoknak kell megfelelni, hogy az valóban egy csoda is maradhasson az évek során.

Kisgyermekként sokat álmodoztam, még ma is kétségkívül, elképzeltem úgy 7-8 évesen, hogy milyen lesz majd az apumhoz hasonlóan nekem is borotválkoznom, aztán amikor elsőnek megvágtam magam, már visszasírtam a puha arcbőr minden varázsát. Picit irigykedve, durcásan néztem a szüleimet, amikor családi találkozó alkalmával koccintottak pezsgővel, én meg még bele se ihattam, hogy mégis milyen, aztán amikor 16-17 évesen előszőr ittam pezsgőt, másnap az ágy sarkából szintén jó lett volna visszamenni azokba az évekbe, amikor csak egy pezsegő italként nézhettem, de nem kóstolhattam bele abba a bizonyos italba. 

De talán ez az élet rendje, az emberi élet rendje. Amit lélekben álmodozva lejátszunk magunkba, lehet szebb marad, ha csak egy álom marad, attól lesz izgalmasabb... ettől izgágább a gyermek is, hisz még olyan ártatlan a lelke.

Hamar sötétedik, hamar sejtelmessé válnak a dolgok, eltünik az élesség, kontúrokba játszik minden. Valami jó is van ebbe a szomorú őszi évszakban, valami mindig mosolyra csalja az arcod. Egy napfényes délután, egy szemet kényeztető őszi táj, levélhullás a komor utcákon, egy élettel megtöltött park, s a szobádba bekúszó napsugár, mind csak neked akar jót.

Amint beköszönt egy hidegebb, szomorkásabb idő, te is lehangolódsz... de bármennyire is kellemetlenek akkor a dolgok, egy üdítő pillanat már ott kopogtat akkor is a fejeden. A megszáradt kenyérből is prézlit lehet varázsolni, kezdeti rosszból, egyszerű és nagyszerű dolog készíthető. Ennyire egyszerű a képlet, csak akarni kell. A gondolatok játéka csak akkor válig valóban játékká, ha játszol is velük.. az eredményt majd magadon tapasztalod. 

Egyre többet foglalkozom ezekkel a lelki összefüggésekkel, érdekel is, meg ha magamat kanyaríthatom ezzel egy jobb útra, örömmel is teszem. Nem regélve azokról sem, akik talán ezek elolvasása után mondják, hogy "hoppá" ez lehetséges, hogy megoldás lehet valamire, valamimre. Azt viszont magán tapasztalhatja az ember, hogy ha sokszor beszél, gondolkozik valamiről, akkor magát befolyásolhatja a jófelé (negatív gondolatokkal persze meg a rossz felé). Ezt is fontos megemlíteni.

Te is újítsd fel magad, ahogyan ősszel a fák is lombkoronát váltanak, vesd le te is a régi "köntösöd", hogy tél végén már te is szívvel-lélekkel egy jobbat és egyre jobbat építhess magadnak, pusztán a gondolataiddal. Hisz még benned is ősz van!

Egy ébredés, egy látomás, egy terv csupán, mi élettel tölti meg a teret

mit ér így, ha nincs egy kedv, egy hangulat, mi meghozzá a várt csodát

magam vagyok, egymagamba nézem a falat, mi szembeötlő társaság

pusztába kiáltott szó, mi megfogant most, mi oly csendes halovány.

De szebb lesz majd és jön egy jobb, csillogó ékes világ

a kedv hozzá meg rossz után mindenképp dukál,

várom várom a tettet, mi megérint s megkomponál

mert a domb se lejt mindig, még ha lefelé úgy tűnik, hogy ingovány.

   Külsőleg figyelni magad, mint egy bábut, más vezérel, úgy forogsz, ahogyan nem is te szeretnéd. Játszol az élettel, érzéssel, a léttel! ...de ha más dob helyetted a kockával, jogtalanul belépsz így egy olyan mezőbe, amivel egy újabb hatossal tudsz csak kievickélni. Szarnád le a társast, de ha a szemed előtt pattan le az a dobókocka, mástól, máshogy, Isten legyen az, aki ül és tűr. Adva van, végig kell ezt játszani, ha jó, akkor mégtöbb kedved lesz hozzá, ha meg folyamatosan egyeseket is dobsz, unalmasan félrelöknéd az egészet. DE... nem lehet, nem is teheted, milyen ember vagy már?! Egy örök taktikus? Egy lúzer? ...vagy csak beleuntál már ebbe az egészbe?! Sorold csak magad a saját skatulyádba!

   Mindig is éreztem, ha szar van a levesbe, kiszedtem, lenyeltem, ha fanyarú arccal is, de MEG kellett emészteni, fájt, na és, ebből is tanultál. Az elmúlt napokban egy olyan dologban volt részem, ami hihetetlenül megváltoztatott bennem valamit. Tanultam-e belőle?! Naná! Máshogy gondolod a dolgokat? Hát persze. DE a külsőst nagyon nem bírom a társasomnál. Megmarkolva a kezem, hogy azért tudja azt mondani, hékás, ezzel a kockával te dobtál, én csak a kezedet fogtam. Magyarázkodás az élet megrontója, játék pedig a mozgató rugója. 

Csak boldogságot kérek, meg egy pici erőt, hogy tisztázzam magamba, melyik mezőn is állok ( vagy tán várok?! ) Kérek egy új bábut.. a mostani gyenge.

Képzelj el egy kakaóscsigát. Meglátod, eszméletlenül kívánod, porcukros, szinte tökéletes az egész megjelenése. Na mit csinálsz?! Elkezded szépen eszegetni a széléről és haladsz a belseje felé, vagy egyből kiszeded a közepét, a legpuhább, legédesebb részét, és csak utána hajtasz rá a szélső már egy picikét szárazabb részekre? Te milyen vagy?

Hányszor megesett már életem során, hogy a javát akartam a dolgoknak, de ami hozzá tartozott, az a szélső "kéreg", azzal mintha nem is foglalkoztam volna. This sucks! Mondják a műveltek, pedig ha kezdettől fogva megházomzva a dolgokat, járt volna el a kezünk és a szánk, nem ért volna csalódás. Ha kiszeded annak a nyamvadt csigának a közepét, attól még hátramarad a szárazabb része is, pedig milyen jó lett volna, ha másképp, egy picit átgondolva állsz a dolgokhoz. Ha a jót kívánod, és csak azt látod a dologban, attól még elő fog bukkanni a fanyarúbb része is a helyzetnek, bármennyire se figyeltél arra a kezdeteknél. A munka megérdemelt gyümölcse, nem egy elcsépelt mondás ez, meg persze a Lassan jársz tovább élsz! cíművel karöltve. Igazából ezeket egyszerű leírni, kiírni, csak amíg Te nem így teszed, addig hiába mentorál bárki is, így vagyok magammal is. Tudom, hogy mit, milyen sorrendbe csináltam szarul, mégse úgy tettem, ahogy a józan ész kívánta volna, ebből meg csak mélyeb kudarcok érhetik az embert, amit meg józan gondolkádású, érző ember nem hiszem, hogy kíván magának, és embertársának sem. Bűvős cikk ez a kakaóscsiga, kanyarog, édes is, meg a széle száraz is, porcukros, de a szélére már abból se jutott olyan sok, picit az életre hajaz ez az ártatlan péksütemény... Majd ha legközelebb ilyet fogyasztasz, tudd, hogy hogyan állsz hozzá... de a csalóka, csábító külső Sohase tévesszen meg, ennyi csupán trükk.