Külsőleg figyelni magad, mint egy bábut, más vezérel, úgy forogsz, ahogyan nem is te szeretnéd. Játszol az élettel, érzéssel, a léttel! ...de ha más dob helyetted a kockával, jogtalanul belépsz így egy olyan mezőbe, amivel egy újabb hatossal tudsz csak kievickélni. Szarnád le a társast, de ha a szemed előtt pattan le az a dobókocka, mástól, máshogy, Isten legyen az, aki ül és tűr. Adva van, végig kell ezt játszani, ha jó, akkor mégtöbb kedved lesz hozzá, ha meg folyamatosan egyeseket is dobsz, unalmasan félrelöknéd az egészet. DE... nem lehet, nem is teheted, milyen ember vagy már?! Egy örök taktikus? Egy lúzer? ...vagy csak beleuntál már ebbe az egészbe?! Sorold csak magad a saját skatulyádba!
Mindig is éreztem, ha szar van a levesbe, kiszedtem, lenyeltem, ha fanyarú arccal is, de MEG kellett emészteni, fájt, na és, ebből is tanultál. Az elmúlt napokban egy olyan dologban volt részem, ami hihetetlenül megváltoztatott bennem valamit. Tanultam-e belőle?! Naná! Máshogy gondolod a dolgokat? Hát persze. DE a külsőst nagyon nem bírom a társasomnál. Megmarkolva a kezem, hogy azért tudja azt mondani, hékás, ezzel a kockával te dobtál, én csak a kezedet fogtam. Magyarázkodás az élet megrontója, játék pedig a mozgató rugója.
Csak boldogságot kérek, meg egy pici erőt, hogy tisztázzam magamba, melyik mezőn is állok ( vagy tán várok?! ) Kérek egy új bábut.. a mostani gyenge.
UTOLSÓ KOMMENTEK: